Dawn - Virradat - második fejezet

2.KÖTELÉK

MIKÖZBEN LEAH ÜGETETT AZ ERDŐBEN, Sarah melegséggel nézett utána.

- Nagyon kedves lány, én bírom. – elakadt a lélegzetünk e a szavak hallatán.

- Kedves? – képedt el Seth. – Hiszen nagyszájú, és bunkó. Mint, ahogy azt az előbb észrevehetted.

- Igen, tudom. De biztosan meg van rá az oka, hogy így viselkedjen.

Seth és Jacob a földet nézték szomorúan.

- Nos, hát igen. Régen nagyon kedves lány volt, aztán egyszer csak… ilyen lett. – szontyolódott el Seth.

- Csak idő kell neki. Meg kell mutatni, hogy attól még, hogy történtek szomorúságok az életében, nem kell mindenkit eltaszítania magától. – mondta együtt érzően. Mintha saját tapasztalatból beszélne.

- Igazad van.

E szavak után a csönd zuhant ránk és csak néztünk magunk elé, hogy vajon mit tudnánk tenni Leah-ért.

- Na mindegy. Majd később megoldjuk, most úgy is egyedül szeretne lenni. Mi lenne, ha bemennénk a házba, és végre megihatnám azt a fincsi koktélt. – ámuldozott. – Ti is nyugodtan megkóstolhatjátok, biztos ízleni fog.

- Igen, igen! Nagyon finoman hangzik. – mondta Renesmee.

- Ugye, ugye? Majd meglátod, hogy milyen. Mint már mondtam, a legjobbak a keverékek. – vigyorgott.

- Nekünk dolgunk van, de majd később találkozunk. Menjünk Seth. – mondta Jacob.

- Öm… Tessék?... Ja, igen… mennünk kell. – dadogta. Úgy tűnik Sarah jobban megigézte, mint bármi más.

Intettünk nekik búcsúzóul. Megfordultak és bementek mélyen az erdőbe, majd Seth hátranézett, egyenesen Sarah szemébe. Seth szemében lehetett látni a boldogságot, a szeretet, de Sarah ezt most nem viszonozta. Csak egy pillanatra nézett rá, de abban is csak szomorúság volt. Nem értetettem, hogy megint mi ez a változás.

Néhány perc múlva, már a házban voltunk, és mind ittuk a koktélt.

- Áhhhh. Egyszerűen isteni. – nyalta meg szája szegletét Sarah.

- Igazad volt, nagyon ínycsiklandó. – mondtam. Úgy tűnt mindenkinek nagyon ízlik.

- Na és mond csak, Sarah. Most éppen honnan jöttél ide hozzánk? – kérdezte Carlisle.

- Spanyolországból.

- Megtaláltad, amit kerestél?

- Sajnos nem. De nem adom fel. Pár nap múlva ismét elmegyek a Románokhoz, hátha Vladimir vagy Stefan már nem olyan gyáva, mint néhány évvel ezelőtt és fognak segíteni. Bár kétlem, hogy ujjat mernének húzni vele… Nagy a szájuk, de tőle még ők is félnek. De azért megpróbálom, hátha szerencsével járok.

- Biztosan megtalálod a megoldást. – bíztatta Esme.

Sarah bólintott.

- Nagyon sajnálom, hogy én nem voltam itt egy éve veletek. De sok dolgom volt, és tudtam, hogy Bella erejével minden rendben lesz.

- Honnan tudtad, hogy milyen erőm van? Mikor még mi sem tudtuk. – döbbentem meg.

- Nos, hát mesélte Edward, hogy csak a te fejedbe nem lát bele, és hogy Janenek és Aronak sem volt hatalma feletted. Én így vontam le a következtetéseket. És hát nem tévedtem. Nagyon szuper és erős képességed van. Csak sajnos ez támadásra nem alkalmas. Úgyhogy szerintem, meg kellene tanulnod harcolni. – mosolygott Sarah.

- Igen, igazad van.

- Miért nem mondtad el, hogy szerinted Bella-nak milyen ereje van? – förmedt rá Edward.

- Úgy gondoltam, hogy ez egyértelmű. Egyikőtök sem jött rá? – lepődött meg.

Egymásra néztünk. Ha jobban belegondolok, ez tényleg kézenfekvő volt.

- Nos, legalább a harc előtt megtudtátok.

- Igen, hála Benjamin-nak.

- Jaj, én már nem bírom tovább! – siránkozott Emmett. – Harcoljunk! Nem akarok holnapig várni!

- Rendben, indulás. – vigyorogtak egymásra.

Mindannyian kimentünk a szabadba. Sarah és Emmett 20 méterre álltak meg egymástól. Csöndben, de boldogan néztek, mintha csak tanulmányoznák egymást. Majd hirtelen egymásnak ugrottak, mintha két szikla csapódott volna egymásnak. Elkezdtek verekedni, de olyan gyorsan, hogy szemmel alig lehetett követni. Ide-oda cikáztak, mint a villám. Úgy tűnt nagyon élvezik a harcot. Először féltettem Sarah-t, hisz ő annyira gyöngének tűnik Emmett mellett. Biztos voltam benne, hogy Emmett fog győzni. De aztán Sarah megfogta Emmett kezét, és akkorát lendített rajta, hogy legalább 2 mérföldet repült. Ebből kiderült, hogy ki az erősebb.

- Kicsit túlzásba vitted, nem gondolod? – förmedt rá Rosalie.

- Nyugodj meg Rose. Emmett-nek kutya baja. Vagy te is akarsz egy kicsit verekedni? – kérdezte nyugodtan.

- Nem, nem. Nincs most kedvem, majd talán máskor. – mondta még mindig kicsit bosszúsan Rose, de ugyanakkor ijedten is.

- Nyugi Rosebaba, csak játszottunk – mondta Emmett, az erdőből kifele jövet. – Egyszer úgyis legyőzlek Sarah. – vigyorgott.

- Időm, mint a tenger.

Emmett átölelte Rose-t és együtt bementek a házba. Már későre járt, és Renesmee alig állt a lábán. Szegénykém nem aludt sokat, mivel izgult a mai nap miatt. Edward a karjába vette és együtt haza mentünk, Sarah pedig Carlisle-ékkal maradt.

Mikor haza értünk Renesmee már aludt. Edward befektette ágyacskájába, majd bementünk a mi szobánkba.

- Mond csak, honnan ismeritek Sarah-t? – kíváncsiskodtam.

- Carlisle-nak egy nagyon régi barátja. Még előttem ismerték meg egymást. Azt, hogy ők hogyan ismerkedtek meg, azt majd Carlisle-tól kérdezd meg, én meg elmondom, a mi történetünket. – kis szünetet tartott. – Egy évszázaddal ezelőtt, mikor Carlisle átváltoztatott vámpírrá, akkor találkoztam Sarah-val. Hírtelen megjelent előttem, miután Carlisle megharapott, és Sarah végig fogta a kezemet, és nyugtatgatott, hogy később minden jobb lesz. Az a három nap alatt, végig velem volt. Egy pillanatra sem mozdult el mellőlem. Sajnos akkor Carlisle nem volt velem, mert még mindig szenvedett attól, hogy megállja szomját. Mikor elmúlt a fájdalom, Sarah illedelmesen bemutatkozott. Akkor még csak 15 évesnek nézett ki. Majd elmagyarázta, mi történt velem, mivé váltam.

„Szia, a nevem Sarah.” – mikor megszólalt megijedtem tőle, azt hittem tovább akar kínozni, nem tudtam, hogy mit akar, és egyszer csak arra eszmélten, hogy már a sarokban vagyok, támadó testtartásban. Egyszerűen nem tudtam, hogy mi történt velem. – „Tudom, hogy most meg vagy ijedve, nem tudod, hogy mi történt veled. De, ha lenyugszol, mindent elmondok. Legjobb lesz, ha kezdem az elején. A neved Edward Masen. Te és a szüleid spanyolnáthában haldokoltatok. A szüleid Edward és Elizabeth sajnos belehaltak a betegségbe, de mielőtt édesanyád meghalt volna, megígértette Carlisle-al az orvosotokkal, hogy megment téged, bármi áron. És így is tett. Carlisle egy vámpír.” – erre a szóra összerezzentem. Sosem hittem a vámpírokban. – „És most már te is az vagy. Azért vagy ilyen gyors, és vannak más különleges képességeid is. Mint például: szinte sebezhetetlen vagy, a bőröd olyan kemény, mintha márványból lenne, az erőd is sokszorosára nőtt. És még az is lehet, hogy van más különleges képességed, de az majd idővel kiderül.” – hangja csodálatos volt, melegséggel és törődéssel teli. És még soha nem láttam hozzá fogható szépséget. Persze aztán megismertelek téged. -- mosolyogtunk egymásra. Majd folytatatta. -- Ezután szólaltam meg először. – „Akkor a napon elégek?” – Sarah felnevetet. – „Nem, nem égsz el, és nem is tudsz denevérré változni. Ezek csak buta mondák. De jobb, ha emberek közelében nem mész napra, mert azzal csak felhívod magadra a figyelmet. Ha a bőrödet éri a nap, akkor úgy fogsz ragyogni, mint a gyémánt. És a vámpíroknál egy fő törvény van, amit sohasem szabad megszegni. Méghozzá az, hogy „Emberek előtt felfedni a titkot tilos!”. Aki mégis megteszi az halállal lakol. Mivel te még újszülött vámpír vagy, ezért nem mehetsz emberek közelébe, egy darabig. Meg kell tanulnod fékezni magad, és jól használni az erődet.” – gondolataim teljesen összekuszálódtak e sok információtól. – „De hát nem emberekkel táplálkozunk?” – elkomorodott. – „A legtöbben igen, de néhányan, nem túl sokan, úgy vagyunk vele, hogy nem akarunk ölni, nem akarunk gyilkosok lenni. Ezért mi Carlisle-al állatokkal táplálkozunk. Könnyen megtudod különböztetni a vámpírokat, hogy ki mivel táplálkozik. Azok, akiknek vörös szemük van, azok emberrel, akiknek pedig borostyán színű a szemük, azok állattal. Neked most még vörös mivel újszülött vagy, de ha te is állatokkal fogsz táplálkozni, egy idő után neked is más lesz. De persze neked kell eldöntened, hogy mit szeretnél. Méghozzá most dönts! Embereket akarsz ölni? Vagy inkább állatokat?” – elgondolkodtam ezen egy pillanatra… – „Nem akarok gyilkos lenni, ezért inkább állatokkal szeretnék táplálkozni.” – megkönnyebbült. – „Örülök, hogy így döntöttél. Akkor megtanítalak vadászni, gyere menjünk.” – elmentünk és mindenre megtanított. Hogyan terítsem le az állatot, meg hogy úgy a legfinomabbak, ha keverjük a vérüket. Később megtanított harcolni is, és segített rájönnöm, hogy mi az én képességem.

Mindenben segített, hogy erős legyek. Ő miatta tudok, ilyen gyorsan futni. Egyszerűen mindenre megtanított, amire csak lehet. Két hónapig volt velünk, majd elment, mert sok dolgot kellett elintéznie. Ezek után egy évben kábé kétszer-háromszor találkoztunk. Nagyon szeretek vele lenni, mint ahogy mindannyian. Mindegyikünk átváltozásánál ott volt, és ő segített mindenkinek megtalálni az erejét.

- Nagyon kedves és gondoskodó lány az nem vitás. De egy valamit nem értek. – gondolkodtam el.

- És mi lenne az?

- Azt mondtad, hogy egy évszázaddal ezelőtt 15 évesnek látszott, most meg már 18-nak. Ez, hogy lehet? Hiszen a vámpírok nem öregednek.

- Nos Sarah, nem úgy lett vámpír, mint mi, hogy átváltoztatták. Nem is úgy, mint Nessie, hogy félig ember. Ő már így teljesen vámpírként született. Az édesanyja is vámpír volt és az apja is.

- De hát ez, hogy lehetséges? Hiszen a vámpírnőknek nem lehet gyerekük.

- Igen, de Sarah édesanyjának volt egy különleges képessége. Ő teherbe tudott esni. És bármelyik másik vámpírnak is át tudta adni ezt a képességet. Szóval Sarah sohasem volt ember, és ő nem öregedett olyan gyorsan, mint ahogy Nessie. Sarah már 300 éves, és ennyi idő alatt érte el a felnőtt kort.

- Váááóóóó! Ez egyszerűen hihetetlen. Sosem hittem volna, hogy ilyen létezhet. Na és, hogy-hogy állatokkal táplálkozik? És mi van a családjával? – kérdezgettem.

Nagyon érdekelt Sarah élettörténete.

- Ezt inkább tőle kérdezd. Ő majd mindent elmesél neked. A kezdetektől. – mondta kissé szomorúan.

- Rendben. – nem értettem, hogy miért lett szomorú, talán történt valami a múltban Sarah-val?

Majd akkor valamelyik nap megkérem, hogy meséljen magáról.

Másnap reggel, mentünk Carlisle-ékhoz. Mikor megérkeztünk Carlisle nem volt otthon, bizonyára a kórházban dolgozott. Emmett és Rose elmentek a saját kis szigetükre romantikázni. Pár hétig biztos nem látjuk őket. Esme és Alice pedig biztosan vásárolni vannak. Alice imád vásárolni, főleg ruhát. Sarah és Jasper pedig éppen sakkoztak, úgy láttam, hogy Jasper áll nyerésre.

- Sziasztok. – köszöntünk hárman egyszerre.

- Sziasztok. – köszöntek vissza, szemüket le nem véve a játékról.

Sarah felszisszent.

- Jaj, ne. Utálom ezt a játékot. Nem értem, hogy mi értelme ennek az egésznek. – akadt ki. – Egyszerűen unalmas.

Jasper nevetni kezdett.

- Nem csak azért mondod, mert sosem nyersz? – húzta fel egyik szemöldökét, féloldalas mosollyal.

Sarah egy kicsit elgondolkodott.

- De igen. – vigyorgott. – Sohasem voltam jó a sakkban.

- Az nem baj. Legalább neked is van valami gyengéd!

- Bizony, bizony. – helyeselte Edward.

- Nos hát igen, az ilyen játékokban nem vagyok jó.

- Sarah, Jasper jöttök velünk vadászni? – kérdeztem.

- Én igen. Rám férne most egy kis koktél.

- Én nem, már ettem. De ti menjetek csak, megvárom Alice-t.

- Jól van, akkor majd később találkozunk nagybátyó. – mondta Renesmee.

Azzal négyen bevetettük magunkat az erdőbe. Sarah sok mindent megtanított nekünk. Például, hogy hogyan tudunk állatvérből koktélt csinálni a szabadban. Sarah nagyon jó tanár, és élvezettel csinálja azt, amit csinál. Még harcolni is tanított, megígérte míg itt van, minden nap edz velem és Renesmee-vel. A vadászat után, azt gyakoroltuk, hogy miközben kiterjesztem a pajzsomat, közben tudjak harcolni is. Elég nehéz volt két dologra koncentrálni, de Sarah sokat segített. És ha sokat gyakorlom, akkor sikerülni is fog.

Mikor visszamentünk a házhoz, hát ki más várt ránk, mint Jake és Seth

- Sziasztok.

- Sziasztok. – mondta a két fiú.

Renesmee oda futott Jake-hez és a nyakába ugrott.

- Képzeld el Jake, Sarah megtanította, hogy vadászat közben, hogyan tudom összekeverni az állatok vérét. Mintha csak koktél lenne. És én a pumáét egy szarvassal kevertem össze. Nagyon finom volt, egyszer majd neked is meg kell kóstolnod. – áradozott.

- Hhmm. Az finom lehetett. Majd valamikor megkóstolom. – mondta Jake széles vigyorral az arcán.

Mindannyian bementünk a házba, kivéve…

- Seth! Beszélhetnék veled egy pillanatra? – kérdezte Sarah egykedvűen.

- Hát persze! – vigyorodott el.

Úgy tűnik nagyon örült neki, hogy Sarah szeretne beszélni vele. Csak nem szerelmes Sarahba?

Mi addig bementünk, de bentről is tisztán hallottam, hogy miről beszélnek.

- Nos, miről szeretnél velem beszélni? – kérdezte kissé elpirulva.

- A nővéredről, Leahról. – mondta komolyan. Seth kissé szomorú lett, de próbálta nem kimutatni. – Nem beszélt veled az ajánlatomról?

- Ömm… nem… lehet, hogy úgy gondolta, hogy csak viccelsz.

- Pedig én komolyan gondoltam. Baj lenne, ha ma meglátogatnám ott La Pushban? Vagy az nekünk vámpíroknak tiltott terület?

- Hát… Cullen-éknek nem, ők nyugodtan jöhetnek, rólad viszont nem tudom… Inkább Jake-t kellene megkérdezned.

- Rendben. Köszönöm. – még csak egy kis mosoly sem volt Sarah arcán, de a szeméből csak úgy áradt a vágy.

- Ugyan. – mondta a szemében tele szomorúsággal Seth.

Mintha Sarah észre sem vette volna és bejött a házba.

- Jake! – mondta Sarah. Közben már Seth is a házban volt, messze állt meg Sarah-tól.

- Csak úgy mehetsz el La Pushba, ha valamelyik farkas figyel rád. Ha most szeretnél menni, akkor vagy én megyek vagy Seth. – mondta kissé mogorván.

- Rendben. Nekem megfelel. És akkor melyikőtök jön el velem?

- Seth, elmennél vele? – kérdezte, majd Seth bólintott.

- Köszönöm. – mondta Sarah.

Néha furcsa ez a lány. Vajon miért viselkedik így Seth-tel? Most szerettem volna megkérni Sarah-t, hogy mesélje el az életét, de akkor majd máskor.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte Sarah.

- Igen.

- Akkor majd később találkozunk. Addig is, sziasztok.

Kisurrantak a házból, majd lassú emberi tempóban mentek Leah-hoz. Mikor már meggyőződtem afelől, hogy már nem hallanak minket, Jake-hez fordultam.

- Jake, mond csak, mért Seth-et küldted el vele? Talán jobb lett volna, ha veled megy. Úgy vettem észre, hogy Seth-nek tetszik Sarah, és mintha Sarah is így érezne, de mégis távol tartja magát tőle. Sarah nem akar közeledni Seth-hez. – mondtam kissé ingerülten, nem akartam, hogy bármelyik is sérüljön lelkileg.

- Tévedsz, Seth-tel kapcsolatban. Nem tetszik neki Sarah, hanem szerelmes belé. – mondta Jake kissé szomorúan.

- Szerelmes? Máris? – nem hittem el, amit hallok. Mindenki meglepődve nézett a másikra, és szomorúsággal. Szegény Seth-et sajnáltuk, hiszen láttuk, hogy Sarah, hogyan áll hozzá. – De nincs bevésődve, vagy igen?

- Nincs, de talán most majd ez az út alatt kialakul valami kettejük között. – reménykedett.

- Én nem hinném. – mondta Carlisle bánatosan. – Sarah is szerelmes Seth-be, de nem fogja kockáztatni Seth életét.

- Az életét? Miért lenne veszélyben Seth? – kérdeztük Jake-kel egyszerre.

- Majd ő elmeséli. Higgyétek el, hogy jó oka van rá.

- Ja és jobb, hogy ha tisztelettel beszél vele ezentúl. - nézett szerelmem Jake-re. - Hacsak nem akarsz idő előtt meghalni.

- Mi van? - dühödött be.

- Majd később megtudod.

Nem tudtuk, hogy mégis miért mondja ezt Edward. Miért kellene így tartani Sarah-tól? Annyira erős lenne?

Sarah:

Csak némán mentünk egymás mellett, reménykedtem, hogy nem fog hozzám szólni egész úton. De ha ebben a tempóban megyünk végig, legalább két óra az út. És én azt nem fogom kibírni. Mindig mikor ránéztem Seth-re elállt a lélegzetem. Még csak 15 éves volt, de 20 évesnek tűnt. Biztosan a farkas lét miatt. A bőre gyönyörű bronzszínű volt, magas, legalább 2 méter, és nagyon izmos. Mikor ránéztem elárasztott a látványa boldogsággal. Még az illata is kellemes. Pedig a vámpírok utálják a farkas szagot, de én nem. Bár az is lehet, hogy amiatt, mert elég sokat vagyok farkasok közelében. De erről majd később.

- Seth. Nem változnál át, hogy minél hamarabb odaérjünk? – reménykedtem.

- De, az jobb lenne. Egy pillanat. – mondta, mintha megnyugodott volna.

Talán ő sem bírta már sokáig.

Fél perc múlva visszajött, már farkas alakban és már száguldottunk. Seth mintha teljes erejéből futott volna, de én könnyedén tartottam vele a lépést. Meg se kottyant. De azért aggódtam miatta, hogy miért csinálja ezt.

- Nem kell így sietned. Ne fáraszd ki magad. Fussunk inkább a te tempódban. – mondtam kedvesen.

Erre csak jobban felgyorsított, mintha nekem akarna bizonyítani. Nem tudtam mit tenni, én is gyorsítottam. Végül két órából 5 perc lett. Már meg is érkeztünk La Pushba, és egyenesen Leah felé vettük az irányt. Éreztem Leah farkas szagát. Hírtelen Seth megállt, és rám morgott, mintha csak azt mondta volna, hogy „Várj meg itt”. Megálltam, Seth pedig bevetette magát az erdőbe, és ember alakjában tért vissza.

Leah kilépett a házból, mintha megérezte volna a szagomat. Odamentem hozzá.

- Szia. Gondolkodtál az ajánlatomon? – kérdeztem mosolyogva.

- Nem hittem, hogy komolyan gondolod. – lepődött meg.

- Pedig de. Nos mit szólnál, ha máris hozzá kezdenénk?

- Ömm… Rendben. – mondta kissé mosolyogva, de azért próbált nem törődöm arcot vágni.

- Mivel szeretnéd kezdeni? A futással? Vagy a harccal?

- A futással. – mondta most már lelkesen.

- Rendben, akkor kezdjük.

Tanácsokat adtam neki, hogy a lábait hogyan mozgassa, és vele együtt a testét. Eleinte kicsit morgolódott, hogy egy hozzám hasonló tanítja, de kis idő után megbékélt velem. Leah mindent gyorsan megértett, és gyorsan fejlődött is. Persze azért még sokat kell gyakorolnia, hogy engem utolérhessen, de nagyon szépen fejlődött. Később rátértünk a harcra is. Nos… hát igen… nincs semmilyen harci tudása. Inkább csak a futáshoz ért. Szóval kezdhettem az alapoktól a harc tanítását. Eközben Seth, egy pillanatra sem vette le rólunk a szemét.

Mikor abbahagytuk az edzést, Leah visszaváltozott emberré. Egészen jól megértettük egymást, már nevetni is láttam. Úgy tűnik a jeges szívét, hamar megolvasztottam. Ami furcsa is mivel ő a nap, én meg a jég. De hát az ilyen helyzetekben ez nem számít.

Leültünk a földre beszélgetni és elmesélte, hogy miért viselkedik így mindenkivel. A Sam-mel való kapcsolatát… És megértettem, hogy miért volt ilyen. De úgy tűnik most már túltette magát rajta. Jó barátnők lettünk. Megbeszéltük, hogy őt is edzem mindennap, úgy ahogy Bella-t és Renesmee-t is.

Seth elképedve figyelte, hogy-hogy megváltozott ez a rövid idő alatt nővére.

- Nos, akkor jobb, ha én most megyek. Akkor majd találkozunk. Sziasztok.

- Szia, és köszönöm. – vigyorgott Leah.

- Nagyon szívesen. – viszonoztam boldogságát, majd intettem nekik.

Miközben mentem Carlisle-ékhoz, Seth-en gondolkodtam, hogy hogyan tudnám őt kiszerettetni magamból. Nem akartam, hogy ő vele is történjen valami. Másodszor már nem tudnám elviselni, azt a fájdalmat. Talán majd elmesélem, hogy mi történt a múltban, és akkor békén fog hagyni, ha van egy kis esze.