Dawn - Virradat - ötödik fejezet

5. ELŐKÉSZÜLETEK

- JOBB, HA IDŐBEN SZÓLUNK MINDENKINEK, hogy mi közeledik. – mondta Carlisle. – Jasper útközben tájékoztatja Petert és Charlottet. Sarah azt mondta, hogy a Románok velünk fognak harcolni, és továbbá értesíti a többi szövetségesét. Edward kérlek, értesítsd Denaliékat. Esme te hívd haza Roset és Emmettet. Bella te menj Samékhez. Én pedig felhívom az Amazon, Egyiptomi és az Ír Klánt, no meg a nomádokat. Tudnunk kell, hogy számíthatunk e rájuk. És, ha igen, akkor készüljenek. Nem tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Menjetek.

- Igen. – mondtuk egyszerre.

- Anyu. Én is veled mehetek?

- Igen, persze. – a karomba kaptam majd elszáguldottam vele.

Néhány perc múlva már La Pushban voltunk. Sam házához értünk. Sam éppen otthon volt, legalább nem kell keresgélnem.

- Szia Bella, Nessie. – köszöntött minket Sam. Emily kirohant a házból és megölelt minket.

- Sziasztok. Na hát Nessie, hogy megnőttél, pedig csak egy hónapja láttalak utoljára.

- Sziasztok. – köszöntünk egyszerre.

- Igen, gyorsan növök ám. Tök klassz nem?

- De igen. – vigyorogtak egymásra.

- És mi szél hozott benneteket? – kérdezte Sam.

- Beszélnünk kell. Nagyon fontos. Jobb, ha idehívod az egész falkát. És majd akkor elmondom. – mondtam komolyan.

- Ez nem hangzik valami jól. Máris hívom őket.

Berohant az erdőbe, majd farkasüvöltést halottunk. Pár pillanat múlva visszatért közénk, újra ember alakjában.

- Hamarosan itt lesznek.

Bólintottam. A csöndet egy hangos sírás törte meg.

- Ó, megyek már. – futott be a házba Emily.

- Csak nem aludt? – kérdeztem.

- De igen. Biztosan a farkasüvöltés ébresztette fel. – mondta Sam, majd mindannyian bementünk a házba.

- Jól van, semmi baj kicsim. Aludj vissza szépen. – ölelgette Emily.

- Sajnálom kincsem, hogy miattam ébredtél fel. – megsimogatta a pici arcát. Ezután a baba máris nyugodt lett.

Közelebb mentünk Renesmeevel.

- Jenny annyira gyönyörű kisbaba. Olyan szép, mint az édesanyja, és olyan komoly, mint az édesapja. – böktem meg Samet. Rám mosolyogtak.

- Én is megfoghatom? – kérdeztem.

- Hát persze. – Emily a kezembe adta Jennyt. Milyen finom illata van. És a bőre is puha, lágy és meleg. A bőre bronzszínű volt, akár a szüleilyé, és az arcocskája pedig kerek. Még csak négy hónapos volt, szóval nem tudott még semmit se csinálni.

- Anyu, én is had nézzem meg közelebbről. – kérlelt Renesmee. Legugoltam, hogy jobban szemügyre vegye. Óvatosan megsimogatta. – Milyen aranyos. – áradozott.

Majd megéreztem, hogy már közeledik a falka többi tagja. Óvatosan visszaadtam Emilynek a picit, és ki mentünk a ház elé.

- Nos, mi volt olyan sürgős? – türelmetlenkedett Leah. – Sokat kell még edzenem.

- Nem fog sokáig tartani, de tudnotok kell róla. – mondtam.

- Mi a baj Bella? – lépett közelebb Jake. Majd mindannyian elhallgattak.

- Mindenki itt van? – kérdeztem, Samre nézve.

- Igen. Kivéve Pault, de ő nem hinném, hogy jönne.

- Miért? – lepődtem meg.

- Hát… - elszomorodott mindenki. Láttam, hogy Jake ajka is elkezd remegni, mintha sírás akarna kitörni belőle. És rájöttem. Hát persze, hogy lehetek ilyen hülye.

- Jaj, annyira sajnálom Jake. Azt hittem, hogy Paul már belenyugodott abba, ami hét hónappal ezelőtt történt.

- Sajnos nem. Azóta nem sokat beszél velünk. Mikor megszólítjuk dühös lesz, és elrohan farkasként. – elszomorodtam.

- Értem. Akkor kezdeném is. – kis szünetet tartottam. – Harc közelít felénk. Ismételten a Volturi, de nem csak ők. – megfeszültek.

- De miért? Csak nem Nessie miatt. – Jake aggódva nézett Renesmeere.

- Nem, nem miatta. De kérlek, enged, hogy befejezzem. – bólintott. – Sam, ismeritek Saraht?

- Csak keveset tudunk róla. Amennyit Seth és Jacob meséltek.

- Rendben. Akkor kezdeném az elején. Sarah egy vámpír. A család egy nagyon régi barátja. Ő is vegetáriánus és jobb emberrel nála soha nem találkoztam. – bólogatott Leah.

- Nos, erre mi is rájöttünk. Hiszen mióta Leah megismerte Saraht, azóta hogy is mondjam, kedves. De furcsa ezt kimondani. – nevetett Quil.

Mind felnevettünk.

- Jól van, jól van. De tudod Quil attól még, hogy most „kedves” vagyok, simán ellátom a bajod. – mosolygott Leah.

- De az nem lenne fair, hiszen Sarah sok mindenre megtanított most téged. Még jó, hogy simán legyőznél. – hátrált Quil. Leah győztesen mosolygott.

- Na elég legyen. – utasította őket helyre Sam. – Had folytassa Bella.

- Szóval. Ő nagyon erős, és azért mert ő, a legelső vámpírnak a lánya. És ő már így vámpírként születet. Az apját és testvéreit már évszázadokkal ezelőtt elhagyta. Azóta ahogyan csak tudja, az apja bántja őt lelkileg. Ezt azért teszi, hogy megerősítse Saraht, hogy jót harcoljon, majd elenne egyszer. Az apja Dark, ő a legerősebb vámpír, és nem tudni, hogy hogyan lehet legyőzni. Mindemelet nem csak egy képessége van. Sarahnak volt egy látomása tegnap, amiben a Volturi, az apja és annak csatlósai ide jönnek. Elpusztítani Saraht. A látomásában mind ott voltunk, Cullenék, ti és más szövetségeseink. Mind meghaltunk. Ezért most megkérdezlek titeket. Velünk fogtok harcolni, vagy inkább kimaradtok a harcból? Ha kimaradtok tudnotok kell, hogy nem fogunk neheztelni rátok. – mondtam megnyugtatóan. – Adok nektek egy nap gondolkodási időt. Csak kérlek gyorsan döntsetek.

- Nem kell ezen mit gondolkodni. Én veletek vagyok. – mondta Leah. Eléggé meglepődtem, hogy ő volt az első. – Sarah a barátnőm, nem hagyom, hogy baja essen.

- Természetesen én sem. – mondta Seth.

- A ti barátotok Bella, az enyém is. Ő már a családunk része. Kötelességünk segíteni neki, ahogyan csak tudunk. – mondta Jake.

A többi falka tag csak bólintott.

- Nos, akkor ez eldőlt. Mind veletek tartunk. Jól mondta Jake, mi már egy család vagyunk. – mosolygott Sam.

- Köszönöm. – megnyugodtam, hogy ők is velünk lesznek.

- És tudni, hogy mikor lesz a harc? – kérdezte Paul.

Mindenki meglepetten fordult felé. Egy pillanatig csöndben meredtünk egymásra.

- Paul, haver, te mit keresel itt? – kérdezte Embry.

- Nem hagyhatlak titeket egyedül harcolni. Tudom, hogy mostanában nem vagyok önmagam, de számíthattok rám.

- Köszönöm. Hallottad, amit elmondtam nekik?

- Igen. És mivel vámpírokat kell ölni, ezért még jó hogy csatlakozok. – a szeméből csak úgy áradt a düh. Az az eset óta, még jobban gyűlöli a vámpírokat. Pedig már minket megkedvelt, és most mégis megint megvetéssel néz ránk.

- Paul, én nem hinném, hogy szükségünk lenne rád… - kezdte Sam, de belé fojtottam a szót.

- Jobb, ha minél többen vagyunk. Annál nagyobb az esélye, hogy mind túléljük. – közöltem nyugodtan.

- Ez igaz. De Paul irányíthatatlan.

- Mit mondtál? Még hogy én? Teljesen nyugodt vagyok. – már remegett a dühtől. Hátráltunk pár lépést.

- Nem, nem vagy jól. És nem vehetsz részt a harcban. – jelentette ki Sam.

- De…

- Semmi de. Azt teszed, amit én mondok.

Paul dühében átváltozott, majd elfutott.

- Szegény Paul. – szomorodott el Renesmee. Jake odalépett hozzá, és legugolt elé.

- Ne aggódj Nessie. Rendbe fog jönni, csak idő kell neki. – megpuszilta a homlokát. Renesmee csak bólintott.

- Mi megyünk is. Akkor készüljetek.

- Rendben. – monda Sam.

- Várj Bella. – megfordultam. – Sarah mikor jön vissza? – kérdezte Seth.

- Nem rég hívott minket. Azt mondta még pár napig távol lesz, mert értesíti ő is a szövetségeseit.

- Értem. – mondta szomorúan. – De legalább hamarosan visszajön.

- Igen.

- Várjunk csak… - kezdte Leah. – Támadt egy ötletem.

- És mi lenne az? – kérdezte Sam.

- Nos, Sarah nagyon jó tanár. Sok mindenre megtaníthatna minket, hogy erősebbek legyünk. Hisz nézzetek csak rám. Itt vagyok én példának. Tudjátok, hogy eddig is milyen gyors voltam, és megtanított arra, hogy hogyan lehetek még gyorsabb. És harcolni is megtanított.

- Ez jó ötlet. – mondta Sam. – De vajon edzene mindnyájunkat? Hiszen ő vámpír, és végtére is mi az ellenségei vagyunk.

- Ez igaz. De Sarah ő más. Elvégre engem is tanít. És itt van a Sethtel való kapcsolata is.

- És az első pillanattól kedves volt velünk. Mikor meglátott minket, akkor sem volt az arcán az a tipikus vámpír undor. – állt ki mellette Jake.

- Oké. Én benne vagyok. Bella kérlek, mikor visszajön Sarah, szólj neki, hogy látogasson meg minket. – kért Sam.

- Számíthatsz rám. – mosolyogtam.

Elbúcsúztunk, majd elviharoztam Renesmeevel. Örülök, hogy számíthatunk rájuk. Remélem a többiek is szerencsével jártak.

Mikor hazaérkeztünk, máris beszámoltam a La Pushban történtekről.

- Nos, Sam és a falkája velünk harcol. Pault kivéve. Sam nem engedte neki, hogy csatlakozzon.

- Megértem. – mondta Edward. – Szegény Paul, nem lehet neki könnyű. Ja, és amúgy Denaliék, ha kell itt lesznek.

- Rose és Emmett is már úton vannak, pár óra múlva megérkeznek. – mondta Esme.

- Mindenki aki tavaly velünk harcolt, itt lesznek majd. Ha itt lesz az idő. Készenlétben állnak. – mondta Carlisle. – Alice is hívott, hogy Peterék is a mi oldalunkon állnak.

Bólintottunk.

- Na és Sarah felől van valami hír? – kérdezte Renesmee.

- Nem nincs. Azóta még nem hívott. De ne aggódj édes, ha megtud valamit máris hív minket. – nyugtatta Carlisle.

Renesmee elmosolyodott.

- Remélem minden rendben fog menni, és nem fog sor kerülni a csatára. – reménykedett Esme.

- Reméljük. – értett egyet Carlisle.

- Vajon Sarahnak hány embert sikerül mellénk állítani? – kérdeztem Carlislera nézve.

- Szerintem sokat. Sarahnak sok barátja van az egész világon. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben mellette fognak harcolni. De nem csak vámpírok, hanem vérfarkasok is.

- Igazi vérfarkasok? Már mint, a teliholdas farkasok? – képedtem el.

- Igen. Sok barátja van köztük. Igaz, hogy a vérfarkasok gyűlölik az összes vámpírt, de Sarahnak mégis sikerült megszerettetnie magát velük. Ő az egyetlen, akit elfogadnak. Náluk viszont nem vagyok benne biztos, hogy az összes eljön. Elvégre velünk kellene összefogniuk, vámpírokkal. – elgondolkodtam. – De azért remélem, hogy néhányan mégis eljönnek.

- Sarah mindig ilyen volt? Vagyis úgy értem, hogy ilyen barátságos, és jószívű? – kérdeztem.

- Igen. Már születésétől fogva. Neki mindegy volt, hogy ember, vámpír, alakváltó vagy vérfarkas. Ő mindenkivel barátságot tudott kötni. És a szeretetével eltudta tüntetni a fájdalmukat. A barátaival mindig is sokat törődött. Ezért is fognak amellett dönteni, hogy vele harcolnak. Sokat köszönhet neki mindenki.

- Én is még csak néhány napja ismerem, de máris melegséggel töltött el a kedvessége. És amit Leahval is tett. Elképesztő.

- Nos, igen. Ez Sarah. Mindenhol segít, ahol csak tud.

- Azt hiszem, mikor megérkeznek Emmették és Jasperék, mi is elkezdhetünk edzeni.- mondta Edward.

- És mikor Sarah is visszatér hozzánk, ő is taníthat minket. Többre képes, mint bármelyikünk. – mondta Carlisle.

- Ja, erről jut eszembe. Samék is megakarják kérni, hogy segítsen nekik edzeni. Szerintetek bele fog menni? Végül is Leaht is edzette.

- Biztos vagyok benne. Sarah szeret segíteni, és nem akarja, hogy bárkinek baja essen. – mondta Carlisle.

Megnyugodtam. Már várom, hogy haza jöjjön, nagyon jó volt vele harcolni. Sok mindenre megtanított, és amit Edward is mesélt, hogy őket is ő tanította még régen… Elképesztő egy nő. Mindenki nagyon tiszteli és már értem, hogy miért. Örülök, hogy megismertem.

Néhány óra múlva megérkeztek Jasperék és Emmették, majd elmondtuk a fejleményeket. Renesmee pedig már nagyban aludt az emeleten.

- Nem hittem volna, hogy ilyen hamar visszatér a Volturi. – mondta Emmett kissé idegesen.

- Sajnos nem csak ők jönnek. – mondta Alice

- Valamit tennünk kell, nem akarom, hogy a családunknak baja essen. – szomorodott el Esme.

- Nem lesz semmi baj, ha addigra felerősítjük magunkat. És mindemellett sok szövetségesünk is van. Egy jó stratégiával mindent meglehet oldani. – állt hozzá pozitívan Jasper.

- Oké, de mi lesz Renesmeevel? Ő nem harcolhat. Nem akarom veszélynek kitenni. – mondtam.

Alice és Jasper összenéztek.

- Igazság szerint, Sarah látomásában nem volt benne se Nessie se Jacob. – mondta Alice. – Azt mondta, hogy csak őket nem látta. Ezért sem tudta megmondani, hogy mikor lesz a harc.

- Biztosan elküldtük őket, hogy biztonságban legyenek. – állapította meg Edward.

- Igen, ez valószínű. Még az útlevelek is megvannak, amiket tavaly nekik készíttettem. Csak Renesmeeről a képet kell kicserélni, és más nevet adni nekik, mivel ti már tudtok róluk. Nehogy Aro kiolvassa a gondolataitokból.

- És Jacobra kell bízni, hogy hova mennek és hogy mi legyen a nevük. Mi nem tudhatunk róla, még te sem Bella. – folytatta Carlisle. – Az igaz, hogy Aro nem tud olvasni a gondolataidban, de nem lehet tudni, hogy Dark mire képes. Ezért jobb, ha biztosra megyünk. Nem ejthetünk hibát. – bólintottam.

- És majd a harc után egy-két nappal felhívnak minket, hogy hogy vagyunk. És ha győztünk, akkor visszajönnek, ha meg nem... – elhallgatott Edward.

Mindannyian elszomorodtunk, és ami a legfurcsább még Emmett is. Pedig ő élvezi a harcokat, és mindig nagyon várja, de úgy tűnik ez még neki is baljóslatú. Rosaliehoz lépett, majd megölelte és megcsókolta. Próbálta leplezni, de a szeme tele volt fájdalommal. Biztosan attól fél, hogy elveszíti Roset. Annyira boldogok... és mindez egy pillanat alatt véget érhet. Bárcsak ő is megkapta volna Sarah édesanyjának az erejét, hogy teherbe tudjon esni. Akkor tökéletes lenne az életük. De, igaza volt Rosenak, nem jó vámpírnak lenni, mindig csak a harctól, a fájdalomtól és a veszteségektől kell félni. Pedig már éppen jóra fordult az életünk. Egy évig teljesen boldogok voltunk, és most újból lecsapott a fájdalom vihara. Bárhogyan is küzdünk, ettől sosem lehet szabadulni. Előbb-utóbb mindig eljön, akárhányszor is verjük vissza. Talán ez a vámpírok végzete. Szörnyek vagyunk, sosem lehetünk boldogok. – Edwardra néztem, biztosan látta, hogy valami nincs rendben velem, oda sietett hozzám és megölelt. Majd azt suttogta a fülembe, hogy… „Ne aggódj! Minden rendben lesz!” majd tartott egy kis szünetet és folytatta. „Szeretlek! Örökkön örökké.” Ha még ember lennék, akkor már zokognék. Bólintottam, majd szorosabban öleltem, attól féltem, ha elengedem akkor nem látom többé. Ezért hosszú percekig így álltunk. Talán ő is úgy érzett, ahogy én. „Én is szeretlek! Örökkön örökké.” súgtam vissza. Ezután felmentünk az emeletre és hazavittük a kislányunkat.

Másnap, mint mindig Carlisleéknál voltunk. Jacobbal még tegnap este beszéltem, hogy ma jöjjön át megbeszélni a dolgokat. Míg Esme, Carlisle és én Jakere várunk, addig a többiek, edzenek, még Renesmee is. Elvégre bármi is fog történni, szüksége lesz harci tudásra. Jasper tanít nekik néhány trükköt, és közben próbál kitalálni egy stratégiát. De sajnos Jasper inkább az újszülött vámpírokhoz ért. Ezért ő sem nagyon tud, mit tanítani. Majd mikor visszajön Sarah, ő majd felkészít minket. Amennyire csak tud. Remélem feltud erősíteni minket annyira, hogy életben maradjunk.

Míg mélyen elmerültem a gondolataimban, addig megérkezett Jake.

- Sziasztok.

- Szia. – köszöntünk.

- Nos, miről lenne szó?

- Renesmeeről és rólad. – mondtam.

- Mi van velünk?

- A harc idejére el kell vinned innen messze. Nem akarom, hogy baja essen és tudom, hogy te meg fogod védeni.

Elképedt.

- Mi? Nem! Én harcolni fogok, veletek és a falkával. Nem hagylak titeket magatokra Bella. – fakadt ki.

Felsóhajtottunk, tudtuk hogy így fog reagálni.

- Jacob, te rendkívül nagyvonalú vagy. De jobb lenne, ha te Nessie biztonságáról gondoskodnál. – mondta a mindig nyugodt Carlisle.

- Ha úgy alakulnának a dolgok, hogy mind meghalunk, nem akarjuk, hogy Nessie is úgy végezze. Hiszen ő még olyan fiatal. Az egész élete előtte áll. – mondta Esme.

- Jake, kérlek. – mondtam.

- Bella… - elszomorodott.

- Jake… Te vagy az egyetlen, aki boldoggá teheti a lányomat. Mindig is vigyáztál rá, és tudom, hogy vigyázni is fogsz. Te vagy a legjobb ember, akire bízhatom. És tudom, hogy veled boldog lesz… Szóval, kérlek… kérlek… Tedd meg. – a hangom szinte már könyörgő volt.

Egy pillanatig elgondolkodott, végül megszólalt.

- Rendben. – az arca fájdalommal volt teli. – És, hova menjünk?

- Azt majd neked kell eldöntened. Mi nem tudhatjuk egyikőnk sem. Nehogy a Volturi megtudja, és utánatok menjenek. – mondtam.

- És nevet is kell változtatnotok. Van egy ismerősünk, ő majd kiállítja nektek az útlevelet, és minden más papírt is. De oda is neked kell elmenned. Majd Bella szól neki. És mondjátok meg neki is, hogy egy időre menjen el messzire. Mert rajta keresztül megtalálnának. Azt hogy hova mentek, majd aznap kell eldöntened, mikor már a repülőtéren vagytok. Mert ugye Edward, kitudná olvasni a gondolataidból. – mondta Carlisle.

- Értem. És ha győztök, akkor azt mi, hogy tudjuk meg?

- Majd a harc után 2-3 nappal felhívsz minket.

- Ne szomorodj el Jacob. Minden rendben lesz. Csak bízni kell benne. – megnyugtatta Esme.

Jaken látszott, hogy megkönnyebbült.

Esme ilyenkor jól hat az emberekre, nem tudja befolyásolni az érzéseinket, mint Jasper. Ő a szeretetével csinálja. És ez sokkal hatásosabb. Olyan, mint egy anya, aki mindenkit ugyan úgy szeret.

- Jobb, ha mi is megyünk edzeni. – szólalt meg Carlisle.

- Várjatok csak… - kezdte Jake.

- Mi a baj Jake? – kérdeztem. Nem tudtam elképzelni, hogy mit akarhat.

- Mi lesz Charlieval? – kérdezte.

Carlisleal és Esmevel összenéztünk.

- Úristen… Hogy feledkezhettem el a saját apámról… Hiszen ő is veszélyben van. Nem tudom elhinni, hogy lehetek ilyen… - már-már hisztérikus állapotban voltam. Egyszerűen nem tudom elhinni… Hogy lehetek ilyen ostoba?

- Nyugodj meg Bella. Minden figyelmed lekötötte Nessie biztonságba helyezése. Ne emészd magad. – mondta Esme.

- Azonnal elmegyek hozzá, és megbeszélem vele, hogy menjen el. És persze akkor már Sue is. – mondtam gyorsan. – Akkor majd Jake apának és Suenak is kérj iratokat! Majd a harc előtt pár nappal menj.

- Rendben.

Gyorsan beültem az autómba, és elszáguldottam. Míg a kocsiban ültem azon gondolkodtam, hogy mit fogok nekik mondani. Miért kell elhagyniuk Forksot. Vajon tudni akarják-e az egészet? Vagy elég lesz nekik annyi, hogy menjenek?

Öt perc múlva már nála is voltam. Bekopogtam, majd vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Láttam apu kocsiját a felhajtón, és érzem is az illatát, és Suet is. Sue már legalább kilenc hónapja apámmal lakik. Nagyon jól megértik egymást, és szerintem szerelmesek. Sue gyerekei Seth és Leah. Seth örült mikor megtudta, hogy mi van közöttük. De Leah… Nos, igen. Vagy az zavarja, hogy új férfi van az édesanyja életében, vagy csak az hogy annak a férfinek én vagyok a lánya. És az utóbbi a valószínű.

Gondolatmenetemből halk léptek szakítottak ki. Már tudtam is, hogy kijön ajtót nyitni.

- Na hát… Bella.

- Szia apu. – mosolyogtam, majd megöleltük egymást.