Dawn - Virradat - első fejezet

1. A NAGY TALÁLKOZÁS

PONTOSAN EGY ÉV TELT EL azóta, hogy itt volt a Volturi. Még most is félek a következő látogatásuktól, pedig tudom, hogy mi erősebbek vagyunk náluk.

Azért is, mivel a mi oldalunkon állnak Jacob és Sam vezetésével a farkasok, és több vámpír klán is. Ők már mind a családunk részei voltak. De leginkább az jelentett nálunk fölényt, hogy sokunknak különleges erőnk volt.

Mindenki közül a Volturi tőlem tartott a legjobban, mivel én pajzsot tudtam húzni bárki és bármennyi ember köré megvédve a szellemi és a fizikai támadásoktól. Mikor Edward egy évvel ezelőtt azt mondta, hogy tőlem tartanak a legjobban, nem tudtam elhinni, még ma is alig tudom! De már egyre jobban hiszek magamban, főleg mivel ez az egy év alatt, sikerült megtanulnom, hogy hogyan is irányíthatom az erőmet. Már nem kell magam törni, hogy sikerüljön, és ennek igazán örültem. Ki is próbáltuk, hogy vajon mekkora területre tudom kiterjeszteni az erőmet, és megdöbbenésemre, három mérföldnyire ért el az erőm. Ezek után már teljes szívemből hittem abban, hogy bárkit megtudok állítani.

Renesmee már majdnem másfél éves volt, de külsőre négy évesnek látszott. Nekem már nem olyan ijesztően vérvörös a szemem, mint volt, hanem már gyönyörű borostyán színű, a sok állatvér megtette a hatását. Míg az övé mivel félig ember, borostyán és sötét barna keverék. Örülök, hogy az én szemem színe megmaradt az övében valamennyire. Így, hogy különbözik az összes többi vámpír szemétől, még lélegzetelállítóbb. A haja pedig a fenekéig ér, vöröses barna akár az apjáé Edwardé, és göndör akár a nagyapjáé az én apumé. Annyira gyönyörű ez a gyermek, hogy egyszerűen nem tud senki betelni a látvánnyal. És milyen okos is. Még csak másfél éves, de máris tud franciául és spanyolul. Hihetetlen gyorsan tanul.

~°~

Sokat szoktunk utazni, az egész Cullen család és sokszor még Jake is velünk tart. Legtöbbször az Amazon klánhoz Zafrina-hoz, Senna-hoz és Kachiri-hez, és a Denali klánhoz Tanya-hoz, Kate-hez, Garret-hez, Eleazar-hez és Carmen-hez szoktunk menni. Ők is mindannyian sokszor meglátogatnak minket. Olyanok vagyunk, mint egy hatalmas nagycsalád, akik mindenben, főleg a bajban számíthatnak egymásra. Elsősorban ez a kötelék Renesmee miatt ilyen erős, mindenkit teljesen elvarázsolt.

~°~

Sokan Nessie-nek szokták becézni, ezt Jake találta ki. Mikor először meghallottam ezt a nevet, hogy „Nessie”, teljesen elborult az agyam, úgy véltem, hogy Jacob a Lokneszi szörnyről nevezte el az én kicsi lányomat. De inkább ezzel csak rá tett egy lapáttal a dühömre. Arra, hogy belevésődött Renesmeebe. Hiszen Renesmee még csak akkor született meg pár perce. Majd mikor átváltoztam vámpírrá, és megtudtam, hogy mi történt, nem tudtam uralkodni magamon… Egyszerűen elöntött a düh, nem tudtam magam kordában tartani. Miközben Jacob hátrált, én meg támadó helyzetbe álltam, és fogvicsorgatva, és morogva néztem felé, elkezdett mentegetőzni, és kimondta a „Nessie” nevet... Ekkor már nem tudtam parancsolni magamnak, és rátámadtam, megakartam ölni, teljes szívemből, de Seth Jake és közém ugrott, védelmezve Jaket. Sajnos Sethnek okoztam sérüléseket, de szerencsére, hamar meggyógyult, csak pár óra kellett. Ma már hálás vagyok neki, hogy nem hagyta, hogy megöljem Jaket. Életem legrosszabb döntése lett volna. Ma már nem zavar ez a név, és volt, hogy már én is szólítottam Nessienek. De nekem azért jobban tetszik a Renesmee.

Tegnap jöttünk haza Zafrináéktól, két hétig voltunk ott. Sajnos most Carlisle és Jake nem jöttek el, mert ugye Carlisle a kórházban dolgozott, Jakenek pedig járőröznie kellett.

- Anyu, mikor találkozunk megint Zafrina-ékkal? – kérdezte Renesmee szomorúan és vágyakozva. - Már annyira hiányoznak!

- De hiszen még csak tegnapelőtt jöttünk el tőlük. Két hétig ott voltunk. Nem volt annyi elég egy időre? – ekkor szomorúság töltötte el a gyönyörűséges arcocskáját, hát ki tudna ennek ellenállni. – Pár héten belül jönnek hozzánk, ígérem. – mosolyogtam rá, hogy megnyugodjon.

- Jaj de jó!!! Ennek úgy örülök! És akkor Tanyaékat is hívhatnánk, őket is már rég láttam! – én csak bólintottam, de örömében elkezdett ugrálni.

Tanyaéknál egy hónapja voltunk, de biztos örülni fognak, hogy találkozhatnak Renesmeevel.

Denaliék már belenyugodtak Irina halálába, de megesküdtek, hogy amint a Volturi tervez valamelyikünk ellen valamit, ők máris csatlakozni fognak a harchoz. Sosem fognak megbocsátani nekik, azért amit tettek.

- Na kincsem. Menj fürdeni, majd Rosalie segít neked, utána pedig lefekvés. Holnap jön egy vendégünk és már nagyon megakar téged ismerni. – mondta Edward csibészes mosolyra húzva az ajkát. Renesmee arcán izgatottság futott át.

- Ki jön? Ki jön? És holnap mikor jön? – kérdezgette gyorsan, szinte levegővétel nélkül.

- Egy régi, és nagyon jó barátunk. – lépett be az ajtón Carlisle. – Már rég nem láttuk, és szeretne már velünk találkozni, és természetesen veled és édesanyáddal is.

- Velem? – kérdeztem meglepődve. – De hát ki az?

- Már meséltem róla. A neve Sarah Dark. És ma hívott fel, hogy ideutazik. Holnap érkezik, de azt még nem tudja, hogy mikor. A repülőtől függ. – mondta Edward.

- Pontosan délután négy óra harminckettő perckor érkezik meg a repülője. De azt nem tudom, hogy mikor ér ide… Biztosan itt lesz Jake is, és tőle nem látom. Ez eléggé irritáló. – vágott fancsali képet Alice.

- Azt hittem már megszoktad. – mosolygott Jasper.

- Igen, kezdem megszokni, de azért jobban örülnék annak, ha a látomásaim teljesek lennének legalább néha. – szomorodott el.

Jasper megölelte, majd egy lágy csókot lehelt Alice ajkára.

Még sosem láttam, hogy mások előtt megcsókolták volna egymást, annyira meglepődtem, vagyis nem csak én, hanem mindenki. Ha még ember lennék el is pirultam volna, de azt hiszem ezzel nem voltam egyedül. Mindannyian egymásra néztünk és elkezdtünk kuncogni.

- Mi van? – kérdezte Alice és Jasper egyszerre. Úgy láttam, ha tehetnék elpirulnának. Ők is halkan nevetgéltek.

- Na akkor Rosalie, kérlek vidd Nessiet fürdeni, aztán majd mi Bellaval hazavisszük.

- Rendben. Gyere édesem. – nyújtotta a kezét Renesmeenek, majd ő megfogta és együtt felszáguldottak a fürdőbe.

- Mesélj még Sarahról! - kérleltem Edwardot.

- Majd holnap megismered, ne légy türelmetlen!

- Jól van! Akkor holnap. – durcásan Rosaliék után suhantam, de közben arra gondoltam vajon, milyen lehet Sarah, hisz mindenki csodálattal és nagy tisztelettel beszél róla.

Miután végeztünk Renesmee megfürdetésével, Edwarddal hazavittük, közben elaludt a karomban. Alvás közben még angyalibb volt. Lassan beletettem a kis ágyikójába, majd Edwarddal… nos hát nem vesztegettük el az időt, míg Renesmee aludt.

~°~

Másnap reggel, hallottam Renesmeet mocorogni, miközben a reggelijét csináltam. Tükörtojást készítettem, ez volt a kedvenc emberi étele, talán azért is, mert mikor terhes voltam vele, akkor folyton ezt ettem. Nagy nehezen kijött a szobájából, mintha még félig aludna. Leült az egyik székre, aztán csak azt vettem észre, hogy dől oldalra. Mintha észre sem venné. Mielőtt még földet ért volna, Edward gyorsan elkapta, mire Renesmee teljesen felébredt. Mind a hárman elkezdtünk hangosan nevetni.

- Nessie, hát te mennyit aludtál az éjjel? – kérdezte Edward még mindig nevetve.

- Hhhááááát… nem sokkaaaat. – ezt a három szót két ásítás között mondta ki. – Annyira izgultam a látogató miatt, hogy ki lehet az, hogy alig tudtam aludni.

- Na nem baj, majd ma este bepótolod. – mosolyogtam rá. Erre csak bólintott, és elkezdte enni a tojást.

Nem sokkal később a fő Cullen háznál találkoztunk a család többi tagjával. Már Jake, Seth és Leah is ott voltak, és amint Jacob és Renesmee meglátták egymást, széles vigyor terült el mindkettejük arcán. Majd Renesmee Jake karjaiba vetette magát.

- Jaj Jake! Annyira hiányoztál! Ez a két hét olyan rossz volt nélküled! – szomorúan, de mégis boldogsággal ölelte át Jacobot.

- Te is nagyon hiányoztál nekem Nessie… - mondta Jacob, miközben Renesmee hajába rejtette az arcát. Olyan jó volt őket nézni, hogy milyen boldogok, de mégis fura. Edwardnak sem nagyon tetszett a dolog, morgott is mellettem alig hallhatóan.

- Még, hogy „rossz”? – hahotázott nagyokat Emmett. – Hiszen mindvégig, nagyokat nevetgéltél, soha sem lehetett látni rajtad, hogy szomorú lennél. – Renesmee szúrós szemmel nézett Emmettre, ettől Emmett csak még jobban röhögött.

- Na, jól van. Elég legyen. – szólalt meg Esme az ajtóból. – Nessie menjél Jake-el vadászni, egyél valamit. – Renesmee és Jacob bólintottak.

- Akkor mehetünk? – kérdezte Jake.

- Hát persze. Versenyzünk? – emelgette a szemöldökét Renesmee.

- Miért ne. De úgyis tudjuk, hogy te győzöl. Hiszen olyan gyors vagy, mint a szél.

- Igen tudom. De azért kell esélyt adnom neked, hogy egyszer legyőzhess, nem?

- Ahhhh. Na jól van. Majd meglátjuk ki nyer. – vigyorgott Jake. Szerette mikor Renesmee kihívja. – Egy… kettő… - mindketten megfeszültek a rajtra. – három.

És mintha puskagolyót lőttek volna ki, úgy száguldottak el. Mosolyogva néztünk utánuk.

- Na akkor addig mi készítsük elő a házat, Sarah fogadtatására. Már annyira várom, hogy ide érjen. – Alice karcsúan és táncolva libbent be a házba. Mi csak mentünk utána. Még mindig nagyon érdekelt, hogy vajon ki lehet az a lány.

~°~

Pár perc múlva hírtelen megdermedtünk, vészjósló farkasüvöltést hallottunk. Ez Jake hangja volt, biztos baj van. Mire megfordultam már Seth és Leah farkas alakjukban bevetették magukat az erdőbe. Majd mi is mindannyian utánuk mentünk. Úgy rohantam, ahogy csak bírtam. Egyszerűen nem bírtam elviselni a tudatot, hogy Renesmeenek vagy Jakenek valami baja essen. Beértük Sethet, viszont Leah sokkal gyorsabb volt Sethnél, ezért ő előrébb járt már. Megláttuk Jabot, és Renesmeet. Renesmee Jacob mögött volt, Jacob pedig támadó helyzetben. Aztán megláttam, hogy Jake mitől tart ennyire… Vámpír! Leah már ott volt az ismeretlen vámpír közelében Seth pedig a sarkában, és mind a ketten egyszerre ugrottak. Ekkor hírtelen Carlisle elordította magát.

- Állj!!!!! Ő nem ellenség! – ordította, bár a hangjában nem volt egy csepp félelem se. Mintha nem is aggódna, hogy az a vámpír megsérül.

De késő volt, Leah és Seth már a levegőben voltak. Mikor már tudtam, hogy nem ellenség, kezdtem aggódni miatta, hogy bántódása esik. De hírtelen elakadt a lélegzetem, alig hittem a szememnek. Leah és Seth már csak kábé egy centire voltak a vámpírtól, és az mintha csak odébb táncolt volna. Leah és Seth mancsukra esett nem lett bajuk, de láttam, hogy ők is elképedve nézik, hogy milyen gyors. Ekkor megint megszólalt Carlisle.

- Üdvözlünk Sarah. Már nagyon vártunk téged. Sajnálom ezt a fajta fogadtatást, csak ők ugye nem ismertek téged, és azt hitték, hogy ellenség vagy. – sajnálkozott Carlisle. Eközben Seth, Leah és Jacob mélyebbre mentek az erdőben, hogy vissza tudjanak változni. Renesmee pedig hozzánk suhant, egyenesen a karjaimba. – Látom már elérted a végleges formádat. Emberként 18 évesnek látszol.

- Semmi gond. Nem akartam bántani őket, mivel még Alice mondta pár napja, hogy ők a barátaitok. – mosolygott Sarah. A hangja gyönyörű volt, olyan megnyugtató, békés, teli szeretettel. – Igen! Örülök, hogy már nem öregszem tovább, attól féltem, hogy még öregebb leszek. De megálltam ezen a szinten.

Közelebb suhant hozzánk, és megölelte Carlislet.

- Jaj, már annyira hiányoztatok mind.

- Te is nagyon hiányoztál nekünk. – mondta Alice, miközben oda táncolt Sarahoz, hogy megölelje.

Mindannyian annyira boldogok voltak, hogy megint újra láthatják egymást.

- Mit szólnál, ha holnap birkóznánk egyet? – dörmögte Emmett vigyorogva. Majd felkapta Saraht és ölelés közben pörgött vele.

- Rendben van. Remélem fejlődtél az utolsó találkozásunk óta! – viszonozta a lelkesedést.

- Hát persze, majd meglátod.

- Esme, nagyon hiányoztál! – ezt úgy mondta Sarah, mintha a könnyeivel küszködne.

- Ó, édesem. Te is nagyon hiányoztál! Készítettem neked valamit! – mosolygott csábítóan.

- Valóban? Mit, mit? Csak nem? Tigrisvér keverve medvevérrel? – kérdezte Sarah, olyan izgatottan, mint mikor Renesmee akar nagyon valamit. Esme bólintott. Erre annyira megörült Sarah, hogy megint Esme karjaiba vetette magát. – Imádom, ez a kedvencem. A legfinomabbak az állatvérek keverve.

Majd megölelte Rosaliet, ejtettek pár szép szót, majd Jasperhez fordult.

- Jasper, Jasper, Jasper. Látom még mindig nehezen viseled az embervér illatát. Na, de nem is vagyok meglepődve, elvégre évszázadokon keresztül azzal táplálkoztál, de majd hidd el, hogy ezt is megszereted. Csak hinni kell benne. – mondta kedvesen.

- Hát igen, előfordult pár baleset. – rám pillantott. - De csak gyakorlat kérdése. – mondta Jasper mosolyogva, de a szomorúságot így is ki lehetett hallani a hangjából. Majd ők is megölelték egymást.

- Képzeld, találkoztam, sok olyan vámpírral, akik át akartak állni a vegetáriánus életmódra, de ők 2 hónapnál nem bírták tovább. Egyik sem. Szóval légy büszke magadra, hogy idáig eljutottál, és ne bánkódj azokon a dolgokon, amik megtörténtek. Csakis a jövőre koncentrálj. – bíztatta Sarah. Jasper most őszintén mosolygott.

- Köszönöm.

- Helló Edward! Tudod én most nagyon mérges vagyok rád! – mondta durcásan. – Nem meséltél semmit nekem Bellaról és Renesmeeről, hogy-hogy néznek ki. Csak annyit mondtál, hogy milyen gyönyörűek, és hogy nagyon szereted őket… Ez nem fair. Évekig azon rágódtam, vajon milyenek… te meg itt kínzol. – Edward felnevetett.

- Ne haragudj. Gondoltam majd meglátod a saját szemeddel, mint ahogy nekik sem mondtam a nevednél többet. – mondta, majd boldogan megölelték egymást.

Sarah lassan felém fordult. Majd mikor egymás szemébe néztünk elmosolyodott. Melegséggel töltött el. Gyönyörű nő volt, még Rosalienál is sokkal szebb. Koromfekete, fenékig érő haja volt, elől a haja pedig hátra volt tűzve. Így úgy nézett ki, mint egy hercegnő. A szeme még a borostyánnál is gyönyörűbb volt. Hófehér bőréhez nagyon jól illet a haja színe. A ruhája testhezálló, de lenge is volt. Egy kis rövid feszülős fekete naci volt rajta, amin egy vörös szoknya virított két oldalt felvágva egészen a combja tetejéig. És végül egy vöröses fekete topp. No meg egy sportos, mégis a ruhához illő cipő. Úgy nézett ki, mint egy amazon. Csak nem volt olyan izmos, hanem nőies volt, és akkora, mint én. Gyönyörű volt.

- Nos, bizonyára te vagy Bella. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Már régóta vártam ezt a pillanatot. A nevem Sarah Dark. – kezét nyújtotta. Ez a lány annyira udvarias, és a hangja tele volt szeretettel. Kezet fogtunk.

- Én is nagyon örülök. A nevem Bella Cullen. – mindketten mosolyogtunk. Majd lenézett és meglátta Renesmeet, hogy ott áll mellettem és a kezemet fogja. Sarah legugolt, hogy rendesen szemügyre vegye. Nyújtotta neki is a kezét.

- Szia Renesmee. Nagyon gyönyörű vagy. Sarah vagyok. – mondta vigyorogva.

- Szia. Te is nagyon szép vagy. Kíváncsi voltam, hogy milyen vagy. – mosolygott. Majd kezet fogtak.

- Igen? Én is nagyon kíváncsi voltam rád.

Halk morgás hallatszott a fák közül. Jacob, Leah majd Seth emberként jelent meg. Mindhárman odajöttek hozzánk, Leah persze távolság tartó volt, mint mindig. Jake Renesmee mellett állt meg védelmezően, majd mellé állt Seth és mellé Leah feszengve. Renesmee megpaskolta Jake hátát.

- Ne aggódj, ő nem ellenség. – mondta Renesmee édesen.

Jacob egy pillanatig csak állt, majd megszólalt.

- Helló. A nevem Jacob Black. – mondta nem törődően.

- Szia. A nevem Sarah Dark. – mondta kedvesen, majd neki is kezét nyújtotta. Egy pillanatig azt hittem Jacob nem viszonozza, de végül kezet rázott vele.

Sarah Sethez és Leahoz fordult.

- Szia. Sarah vagyok. – mondta mosolyogva, bár látszott rajta, hogy ha el tudna pirulni, elpirulna. Olyan más lett hírtelen. Csak nem Seth váltotta ki ezt belőle?! Seth egy pillanatig habozott majd megszólalt.

- Szia. A nevem Seth Clearwater. – mondta ő is mosolyogva, de ő el is pirult. Mindenki hitetlenkedve nézte őket, mintha tetszenének egymásnak. Mereven néztek egymás szemébe, mintha megigézték volna őket. Seth 15 éves létére, úgy nézett ki, mint egy 20 éves. Nagyon sokat változott ez az egy év alatt.

Majd Leah törte meg a csendet morgásával.

- Hoppá! Ő itt a nővérem Leah Clearwater.

- Szia. – mondta barátságosan Sarah, és a kezét nyújtotta. Leah csak morgott erre valamit. Sarah türelmesen várt, majd leeresztette a kezét. És kihívóan elmosolyodott. – Vajon a vámpírokat utálod, vagy csak velem van bajod, mert jobb vagyok nálad!? – mindenki lélegzet visszafojtva figyelt.

- Khaahh. Hogy merészeled? – förmedt rá Leah.

- Na, hát ez meglepő. Meg voltam győződve afelől, hogy néma vagy. Akkor, hogy most bebizonyosodott, hogy tudsz beszélni elárulnád, hogy mi bajod van velem?

- Az összes vámpírt utálom, de téged a legjobban. – morgott nagyokat.

- Na és miért? Hiszen nem is ismersz. Csak azért nem kell utálnod, mert könnyű szerrel kitértem előled. Valakinek van tehetsége, valakinek nincs. És ugyebár egyértelmű, hogy melyikünk hova tarozik.

- Kinyírlak te rohadék. – ekkor már kezdett remegni.

- Legalább valamiben jó vagy. A szád az óriási, bár a fenyegetésed eltörpül mellette.

- Tudod mit. Ha ilyen nagyra tartod magad, mi lenne, ha összemérnénk az erőnket? – mondta már egyre jobban remegve.

- Rendben. Na de ne harcoljunk, mert az hamar véget érne, és nem élvezném. Mi lenne, ha versenyt futnánk. Úgy láttam elég gyors vagy. Vajon engem is le tudnál győzni? – vonta fel az egyik szemöldökét kérdően, féloldalas mosollyal.

- Rendben. Legalább megtanulod, hogy hol a helyed. – most már vigyorgott. Leah nagyon szeretett versenyezni.

- Azt majd meglátjuk.

- Leah nem hinném, hogy… - szólalt meg Jacob rosszallóan, míg végig mérte Saraht.

- Ne szólj bele Jacob. Ez csakis a kettőnk dolga. – szólalt meg Leah vidáman.

- Ne aggódj Jake, nem fogom bántani. – mosolygott Sarah. Jake Carlislera nézett.

- Nem kell aggódnod. – mondta. Majd Jake bólintott.

- Nos, akkor háromra indulunk, Bella rajtoltatsz minket? – kérdezett Sarah.

- Hát persze. – mosolyogtam rá.

Leah berohant a fák közé, majd pár másodperc múlva megint velünk volt, már farkasként.

- Nos, akkor felkészültetek? – bólintottak. – Egy… kettő… három.

Hírtelen mindketten megindultak. Annyira gyorsak voltak, hogy észre sem vettem, hogy már messze járnak. Türelmesen néztük végig, hogy melyikük a gyorsabb, és Sarah gyorsabbnak bizonyult. Pedig mintha nem is teljes erejéből futna. Végül beértek a célba elől Sarahval. Leah lehajtott fejjel, vicsorogva morgott, majd hátat fordított és elment.

- Várj! – kiáltott utána Sarah. Leah megfordult. – Én szívesen megtanítalak arra, hogy hogyan lehetnél gyorsabb. Vagy bármi másra is szívesen megtanítalak.

Leah hitetlenkedő pillantást vetett rá. Jacob, Seth, Renesmee és én is nagyon meglepődtünk

- Nem kell most azonnal válaszolnod, ráér. Csak gondold át. Ha meg szeretnéd védeni a szeretteidet, én segíthetek benne. Nem kell, hogy szeressük egymást, talán úgy még a harcot is jobban meg tudod tanulni. – mondta komolyan, kicsit mosolyogva.

Leah egy pillanatra elgondolkodott, majd elügetett. Megdöbbentő volt nézni, hogy Sarahnak mennyi különféle arca van. De mindből sugárzik a szeretet, még akkor is mikor Leahval nézeteltérései támadtak.