Dawn - Virradat 2: Full Moon - Telihold - hatodik fejezet

6. HELOISE

A lány, mint a múltkor is szabályosan világított a sötét erdőben.

Szépen lassan sétált, miközben szoknyáját felemelve óvta ruháját az erdő talaján lévő mocsoktól. Ruhája fekete volt, mely jól beleolvadt a sötétségbe, viszont néhol ezüstszínű minták rajzolódtak ki.

- Ő az. – suttogtam.

Hangomra felénk fordította fejét és lágyan elmosolyodott.

Egy pillanatig a szemeimbe fúrta tekintetét, majd tovább haladt.

- Carlisle. Mit tegyünk?

- Beszélnünk kell vele.

Azonnal futásnak eredtünk és mikor a háta mögött megálltunk néhány méterre, Carlisle megszólalt.

- Várj. – megállt a lány. – Mit akarsz Ann-től?

Megfordult.

- Tudjátok ti. – csibészesen mosolygott. – Hiszen Sarah már elmondta.

Felmordult Sam.

- Onnan, hogy hallottam. – válaszolta a farkasra nézve.

Bizonyára Sam azt kérdezte, hogy „Honnan tudod?”. De ő értené a farkasok beszédét?

- Nem csak azt kedvesen. – nevette el magát. – Én mindenkivel és mindennel tudok beszélni. Legyen az ember, állat, növény vagy természet feletti lény.

- Szóval gondolatolvasó is vagy. – dühödtem be.

- Talált, süllyedt. Bella, mint már mondtam én fölöttetek állok. Ti nekem csak férgek vagytok, amikről én mindent tudok. És, hogy ezt bebizonyítsam. Carlisle Cullen. Lássuk csak. – csillant fel szeme. – Angliában, 1642. Január 24-én születtél. Édesapád lelkipásztor volt, aki a természet feletti lényeket üldözte. Te pedig csak egy olyan ember voltál, aki megakart felelni apjának. Bármit is kelljen megtennie, még akkor is, ha ő inkább megóvná azokat a lényeket. Minden egyes megölt lény után, imádkoztál, hogy bocsájtson meg Isten. - Carlisle arcára fájdalom ült ki. - Aztán egy napon rátaláltál egy csapat vámpír búvóhelyére. Csapdát állítottál. Egyet sikerült megölnöd, de a többi elmenekült. És mindemellett még meg is sebesített az egyik. Három nap múltán vámpírrá változtál. Úgy vélted, hogy ez a büntetésed, azok miatt, amiket tettél. Itt halkan megjegyezném, hogy igazad volt. Miután átváltoztál, számtalan módszerrel próbáltad megölni magad, nehogy apád megtudja mi történt veled. Ettől kezdve bolyongani kezdtél a világban és miután találkoztál Elizabeth Dark-kal, rájöttél, hogy a vámpíroknak is van szívük és nem te vagy az egyetlen, aki próbálja óvni az embereket. Mikor megismerted Őt akkor döntötted el, hogy amennyi vámpírt csak tudsz, a helyes irányba fogsz terelni. A többit már ti is tudjátok. – elégedett arccal vizslatta tekintetünket.

- Rendben. Elhiszzük, hogy felettünk állsz. De kérlek… Engedd el Ann-t. – könyörögtem.

- Azt nem tehetem.

- Miért?

- Ha már valakivel alkut kötöttem, onnantól kezdve nincs kibúvó. És ami azt illeti én csak Ann kérését teljesítem. Ő döntött így én csak segítséget nyújtok. Tudta jól, hogy mit vállal, és belement. Az élete már így is - úgy is tönkre lett téve.

- De néhány nappal ezelőtt, ismét olyan volt, mint régen. Boldog volt. – képtelen vagyok elhinni, hogy valóban megtette.

Szomorúan és együtt érzően a hold felé emelte arcát.

- Ez igaz. De, mikor megkapta azt az üzenetet, ismét magába fordult és azt kívánta legyen már vége. Véget akar vetni az egésznek. Úgy hiszi, ha valaki végezne is azokkal a semmire kellőkkel, akkor jönne más, aki tönkreteszi őt. És azt nem tudná elviselni. Igaz még a gyilkoláshoz is gyenge lelkileg, de ezért vagyok én itt.

- És mi van akkor, ha Ann mégsem akarja, hogy meg tedd? Megszakad az alku, nem de? Mivel hogy neki is kell akarnia a halálukat.

- Gyorsan vág az eszed Carlisle. De tévedsz. Akár akarja akár nem, most már nem hátrálhat meg. A pokolra küldjük őket, és Őt elviszem.

- Találunk valami módot, hogy megállítsunk. – morogtam.

- Hitegessétek csak magatokat. Bármit is tesztek, ez itt a vég. – eltűnt.

Fájdalmamban térdre rogytam és egész testem remegni kezdett.

„Ann. Mégis, hogy tehetted?” – gondoltam, miközben teljes erőmből a földbe ütöttem. – „Nem hagyom, hogy ezt tedd magaddal.”

Amint felkelt a nap, máris megéreztük Ann illatát.

A Cullen házban volt, Edward szobájában feküdt az ágyban. Mindannyian már a ház ajtajánál voltunk. Én azonnal felsiettem barátnőmhöz, míg Carlisle mindent elmondott, amit az Istennő a tudtunkra adott.

- Ann. – léptem be a szobába.

Az említett felült. Gyászos arccal szorítgatta a takarót, s közben kerülte tekintetemet.

- Mindenre emlékszel, nem igaz? Arra, hogy mi történt az éjjel. – ismertem fel szégyenkezett arcát.

Bólintott.

- Miért tetted ezt? – suttogtam ökölbe szorított kezekkel.

- Te nem érthetsz meg Bella. – még mindig nem nézett a szemembe.

- Az meg lehet. De most óriásit csalódtam benned. Hihetetlenül felelőtlen és ostoba vagy. – a düh szinte már égetett, így sikerült olyat mondanom, amit nem akartam.

Amint kimondtam e csúnya szavakat, kiugrott az ágyból és egyenesen felém futott, majd mikor már előttem volt egy hatalmas pofont mért bal arcomra, mire hangosan felszisszent.

Azon nyomban, akik eddig kint voltak, besüvítettek a szobába és Ann-t is és engem is lefogtak.

- Hogy merészeled ezt mondani, azok után, amiket tettél? – sziszegte. – Hiszen felakartad áldozni az életedet Edward-ért, mikor a Volturi-nál voltatok. Szerinted a szüleid, hogy éreztek volna? – elkerekedtek szemeim. Ezt meg honnan tudja? – Ó, igen. Jól hallottad. Mindent tudok rólad. Azt is, hogy megakartad ölni Jake-et az egyik legjobb barátodat, csak azért mert beleszeretett a lányodba. Úgyhogy te ne beszélj nekem felelősségről, mikor ilyeneket akarsz megtenni. Semmivel sem vagy nálam jobb. Nekem már nincs családom. Nincs veszteni valóm. És, ha megölöm Heloise segítségével, azokat a nyomorultakat, akkor többet nem követnek el vétséget. Mondhatjuk, hogy ezzel még jót is tennék a világnak.

Köpni - nyelni nem tudtam, azok miatt, amiket a fejemhez vágott. És igaza volt. Semmi jogom bírálni őt. Hiszen, ha a helyében lennék én is ezt tettem volna. Vagyis mégsem. Akárhányszor is kerültem veszélybe Edward-ék vagy Jacob-ék, mindig ott voltak és megvédtek. Ann viszont úgy kért segítséget, hogy az Ő keze is benne legyen a bosszúban. Én nem voltam olyan, mint Ő emberként. Gyenge voltam. De Ő erős.

Végig Ann-re néztem, míg gondolkodtam, mire Ő kitépte magát Jasper és Rose szorításából, és kifutott a házból könnyes szemekkel.

Meg sem bírtam szólalni és úgy éreztem, mintha lábaimat a padlóhoz szögelték volna.

- Majd én utána megyek. – rohant ki Jake is a házból.

- Hozd vissza, meg kell néznem a kezét. – üvöltötte utána Carlisle.

- Bella. – morogta Rose.

- Hagyd békén. – állt elém védelmezően férjem.

- Mégis, hogy lehet ennyire ostoba a feleséged? – üvöltötte.

Edward támadóállásba helyezkedett, de a vállára tettem kezem, miközben az egész Cullen család Rose mellé állt egyetértően, sőt még a farkasok is.

- Igaza van. Hagyd. – megfordultam és lassan én is elhagytam a házat.

Már napok teltek el azóta, hogy olyan durván viselkedtem Ann-el. Attól a naptól fogva nem beszélt velem, és néha La Push-ban néha pedig apánál töltötte a napját.

Nem tudtam, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy megbocsájtson, ezért úgy döntöttem, nem zargatom és ha kész akkor ismét barátnőjének fogad.

- Nyugi, már biztosan nem tart sokáig. – simogatta hátamat szerelmem, miközben Carlisle irodájában ültünk a kórházban.

- Igen Bella. Ann nem olyan, hogy megutál valakit. Csak egy darabig haragszik, aztán később olyan lesz minden, mint régen. – csatlakozott Carlisle.

- Igazatok van. Nem hagyom abba, továbbra is rajta fogok lógni. – jött meg a kedvem.

Felnevettek.

- Carlisle. – hallottuk meg Rose vészjóslóan rémült hangját.

Kirohantuk az irodából, és pont abban a pillanatban lépett be a kórházba Ann-el a karjai között, akiből szinte már csurgott a vér.

- Úristen. – a látványtól félelmemben teljesen ledermedtem, míg Carlisle és Edward az eszméletlen barátnőm felé rohantak.

- Mi történt Rose?

- Stev. – mondta remegve.

Még sohasem láttam, hogy Ő félne. És… Várjunk csak. Stev? – dühödtem be. – Az a rohadék itt van?

Egész testem felforrósodott a haragtól és a bejárati ajtó felé rohamodtam, hogy a nyomába eredjek.

- Állítsd meg. – suttogta Rose.

Edward megfogott karjaimnál és magához vont.

- Engedj. – sziszegtem.

- Bella, nincs esélyed ellene. Hidd el, Ő… Nagyon erős. Ha magától nem ment volna el, nem élem túl.

- Ennyire erős lenne? – hitetlenkedett Edward.

Bólintott.

Ann-re néztem, akit éppen feltettek egy sürgősségi ágyra, s orrára és szájára lélegeztető maszkot tettek. Majd rohanva az orvosok Carlisle-al együtt betolták a műtőbe.

Már 3 órája bent voltak és még mindig nem tudtunk semmit. Hallottam, ahogy Ann szíve dobog, de nagyon lassú. És mindemellett Carlisle szinte félóránként felsóhajtott, ami eléggé félelmet keltő ebben a helyzetben. Miután bevitték Ann-t a műtőbe azután Rose-on, Edward-on, Renesmee-n és Carlisle-on kívül az összes vámpír és farkas Stev után eredt. Kilométereken keresztül követték a nyomát, de a tengerhez érve eltűnt a szagával együtt. Ezután mindannyian és természetesen apa és Sue is bejöttek a kórházba. Egész idő alatt senki sem szólalt meg, csak csendben vártunk az eredményre. Nem sokkal később Carlisle végre kijött és a nővérek bevitték Ann-t egy csendes szobába.

- Hogy van? – kérdeztük szinte egyszerre.

- Számtalan bordája, mindkét csuklója és válla eltörött. Belső vérzése is volt, sok vért vesztett és ezen kívül még zúzódásokat és nyílt sebeket találtam szinte az egész testén. – vette le maszkját, és műtős sapkáját.

- De rendbe jön, ugye? – remegett hangom.

- Igen. Rose még idejében behozta, ezért még megtudtuk menteni.

Megnyugodtunk.

- Bemehetünk hozzá? – nézett könyörgően Jake.

- Rendben, de egyszerre csak kevesen tartózkodjatok bent. Még nagyon gyenge, ezért pihennie kell. És mostantól ismét őrködünk felette. Ötösével figyeljük minden egyes lépését. Nem szabadott volna hinnünk annak az Istennőnek. Azt mondta, amint az útjukba akadnak, megöli őket. De nem így történt. – szomorodott el.

Jake, apa, Sue és én voltunk az elsők akik bemehettek.

Ann békésen aludt, de amit nem tudtam nem észrevenni, hogy majdhogynem az egész teste be van kötve.

- Vajon az Istennő miért nem védte meg? Hiszen nem így egyeztek meg, hogy hagyja meghalni.

- Esküszöm, hogy kinyírom azt a szukát. – simított végig Jake Ann arcán.

- Milyen Istennő? – zavarodott meg apu.

- Nem fontos. Majd elintézzük. És megvédjük Ann-t. – tettem vállára kezemet.

- Mit tegyünk? – kérdezte Paul kint a kórház mellett.

- Rose. – szólította meg Jasper. – Mondj el mindent, amit tudsz arról a féregről.

- Nagyon erős. Persze annyira nem, mint Sarah, de nálam sokkal. Mikor a házhoz értem, ismét megakarta erőszakolni Ann-t, de még időben közbeavatkoztam. Amint megjelentem a szobában nekitámadtam, de ő könnyűszerrel leszerelt, és mikor végezni akart velem Ann hangjára megtorpant. Annyit mondott, „Kérlek, hagyd békén. Ne öld meg.” A férfi elengedett és elrohant, de előtte még azt mondta Ann-nek, hogy „Gyógyulj meg, és utána folytatjuk szerelmem.” – ismételte az undorító szavakat.

- Szerelmes? – nézett meglepetten Esme.

- Ha szeretné, nem erőszakolta volna meg. És a haverjainak sem engedte volna. – mérgelődött Emmett.

- Ez igaz. – értett egyet Alice. – Az a baj, hogy Ann illata még csábítóbb, mint anno Bella-é volt. És talán emiatt akarja őt ennyire.

- Meglehet. Óvatosnak kell lennünk. Nem engedhetjük, hogy ismét Ann közelébe érjen. – mondta Sam.

- És még valami. – folytatta Rose. - Szerintem nem újszülött. Ann vérzett, de ő még is gondolatainál maradt. Egyáltalán nem volt olyan vérszomjas, mint amilyenekkel már találkoztunk.

- Azt ne mond, hogy már évek óta vámpír! – ráncosodott Jake arca.

- Hiszen, akkor nem lennének szüleik. És ti találkoztatok velük Los Angelesben, nem? – kérdezte Quil.

- De igen. De lehet, hogy megfenyegették őket. Egyszerűen nem értem, mi történik. – tűrte füle mögé szép szőke haját Rose.

- Kiderítjük. Edward, Jasper és Emmett. Látogassátok meg a családot, és szedjetek ki belőlük mindent. – utasította őket Carlisle.

- Rendben. – válaszolták.

Azonnal elköszöntek tőlünk és már mentek és a reptérre.

Azt hiszem a legjobb párosítás, amit küldhetett. Rajtuk nem fog ki senki.

Beszélgetésünk végeztével Jake és én felmentünk Ann szobájába és leültünk az ágya mellé.

Két napig ültünk itt szinte mozdulatlanul, de sajnos néha elkellett mennünk a mosdóba vagy csak egyszerűen sétálni, hogy ne gyanakodjanak az emberek. Emily mind a két nap hozott Jake-nek ételt, nehogy szegényke éhen haljon. Iszonyat sokat tud enni ez a gyerek.

A második napon halkan beszélgettünk Jake-kel, majd Ann mocorgására lettünk figyelmesek.