Dawn - Virradat 2: Full Moon - Telihold - tizenkettedik fejezet

12. KEZDŐDIK

MÁR LEGALÁBB két hét telt el azóta, hogy Heloise-t a Cullen házba hoztuk. Végre mindenkivel barátságot kötött, de azért kissé távolság tartó, mivel mikor vége lesz ennek az egész rémálomnak, akkor elhagy minket, és tovább segíti Ann lelkét. Csakis azért van most itt, hogy véghez vigye feladatát, de persze ez a fordulat neki is meglepő volt, úgy mint nekünk. Senki sem hitte volna, hogy ha Ann meghal mielőtt még beteljesítené a bosszúját, akkor Heloise fog a testébe szállni. Mindenesetre érdekesen alakulnak a dolgok. Érdekesen és szomorúan. Sosem hittem volna, hogy Ann ilyen fiatalon fog elhagyni… Bárcsak tovább lehetett volna velem vagyis velünk. Végre mindenki barátjukként, testvérükként tekintettek rá, erre ő nem sokkal később meghalt. Nem így kellett volna ennek történnie.

- Megint Ann-en járnak a gondolataid? – ült mellém szerelmem.

Szomorú tekintettel ránéztem, majd ő átkarolt s megcsókolt.

- Hamarosan vége van, és akkor békében nyugodhat. – próbált nyugtatni.

- Igen… Tudom… De én… - mondtam akadozva.

- De te? – kérdezte lassan.

Behunytam szememet, s felsóhajtottam, miközben ökölbe szorítottam mindkét kezemet.

- Semmi. Nem fontos. – mondtam végül.

Először zavarodott tekintettel nézett, majd beletörődve abba, hogy nem mondom el, ami igazából nyomja szívemet, homlokon csókolt, s elment.

Nem akarom, hogy megtudja, mire is gondolok, azóta, hogy Heloise van Ann testében. Nem akarom, hogy bárki is megtudja, mert akkor biztosan furcsán és szomorú tekintettel néznének rám. Nem tudom, hogy rajtam kívül más is ezt gondolja e… De biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül.

~°~

Újabb egy hét telt el, s én egyre befordultabb voltam. Érzem, hamarosan eljön az ideje a harcnak, de még nem készültem fel az utána való lépésekre.

- Nézzétek. – mondta hangosan Heloise. – SMS jött. – emelte fel Ann mobilját.

Mindannyian felkaptuk fejünket, s míg a többiek lélegzet visszafojtva várták, hogy Heloise felolvassa az üzenet tartalmát, Jake és én morogni kezdtünk.

- „Drága Ann. Úgy gondolom már meggyógyultál, ezért hamarosan érted megyek szerelmem. Már nagyon hiányzol! Szeretlek. Stev.” – olvasta fel a hányinger keltő szöveget.

- Nos, ha ez igaz, akkor nincs sok időnk. – szólalt meg Jasper. – Jobb, ha azonnal átvesszük a tervet.

Így is történt. Mindent újból megbeszéltünk, elmondta Jasper, mit, hogyan és mikor csináljunk. A terv nagyon egyszerűen kivitelezhető volt. Míg a fiúk úgy tesznek, hogy elmennek vadászni, és a farkasok járőrözni, addig mi lányok a házban maradunk, és óvjuk „Ann”-t. De természetesen mindenki halló és látószögön belül fog maradni, s amint Stev és a kis csapata ránk támad, azonnal indulni fog az ellentámadás. A terv egyszerű és ésszerű. Természetesen a kérdés felvetődött, hogy mi lesz akkor, ha Stev egyedül jön, vagy csak egy-két csatlósával. Akkor azonnal életbe lép a „B” terv. Miszerint, hagyjuk, hogy elvigye „Ann”-t, s követve őket, rálelünk rejtekhelyükre, és könyörtelenül lecsapunk rájuk. Heloise-t egyáltalán nem féltjük, mivel tudjuk, hogy az Istennői ereje teljes mértékben megmaradt, egy cseppnyi erőt sem veszített. Ezért mondhatni nyugodt szívvel tesszük majd, amit kell. Természetesen azért van bennem egy kis félelem. Mert mi van akkor, ha Heloise ereje mégis csak becsődől és bajba kerül? Lehet, hogy akkor már túl későn érnénk oda, és nem tudnánk megmenteni. Eme félelem az egész tervezgetés alatt mardosta belsőmet, s ezt megérezve Heloise, nyugtató mosolyokat küldött felém, amitől úgy éreztem, hogy Ann még mindig velem, mivel az Ő arca mosolygott rám, s ez kissé zavaró volt. Előfordult, hogy úgy hittem nem is halt meg, csakis egy rossz álom volt, de utána rájövök, hogy mindez valóban megtörtént. Zavaró és fájdalmas, hogy Heloise Ann testében van… Így nem tudom elengedni, mert olyan mintha még mindig velem lenne. Sajnálatomra túlságosan is jól megtanulta Ann beszédstílusát, mozdulatait és azt, hogy mindig affektált. Természetesen a valódi Ann mégis más volt, de mondjuk egy olyan személy, aki még csak nem régóta ismerte Ann-t, nem venné észre a különbséget. Van, hogy még engem is sikerül átverni. Persze csak ritkán, de előfordul. Könnyen beletanult szerepébe. Remélhetőleg Stev-nek nem fog feltűnni a különbség. Nagyon reménykedem benne.

~°~

Két nap elteltével, éppen a szobámban voltam, mikor felcsendült Alice csilingelő hangja.

- Jönnek. – jelentette ki. – Holnap érkeznek meg délelőtt.

- Mindannyian jönnek? – kérdezte azonnal Jasper.

- Igen. Mind. – erősítette meg.

- Akkor az „A” terv lép életbe. Megjelennek, támadunk. Senki figyelme ne lankadjon.

- Végzünk a mocskokkal. – fonta össze hatalmas karjait Emmett.

- Egy vérszopó sem menekül. – csatlakozott Jake.

~°~

Eljött a harc ideje. Alice néhány órával ezelőtt elmondta a pontos időpontot, amikor majd beállítanak, így a fiúk és a farkasok el is hagyták a házat. Már csak mi lányok voltunk, s tülkön ülve, forrva a dühtől vártuk, hogy végre megjelenjenek.

Az órák csigalassúsággal teltek, ami nekem szinte már éveknek tűnt. Nagyon frusztráló volt a várakozás. Már annál a pillanatnál akartam lenni, ahol egy kecses, de mégis vad mozdulattal letépem az a rohadék fejét.

Még szívesen folyattam volna a gyilkos álmodozást, de hirtelen orromat megcsapta egy idegen illat. Egy vámpír. Szóval megjöttek. De... Várjuk csak... Egyedül van.