Dawn - Virradat 2: Full Moon - Telihold - tizenharmadik fejezet

13. „B” TERV

ROSE-AL ÉS ESME-VEL kétségbeesetten összenéztem, majd Alice értetlen és zavarodott arcára néztünk. Nem értette, hogy mégis mi folyik itt, hiszen látta, hogy mindannyian jönnek. Jó rendben, hogy akkor eldöntötték, mind jön, de ha meggondolták magukat, akkor azt Alice miért nem látta? – furdalt a kíváncsiság. Amint megszakítottuk Alice-el a szemkontaktust, mindünk tekintete Heloise-ra vándorolt. – Szóval „B” terv. – mondtam magamban, s ettől még a halott szívem is összeszorult. Heloise rám emelte tekintetét, s nagyot mondóan bólintott, majd felállt. Testével mi is egyenletesen mozogtunk, akár a tükörképei. Míg Rose és én Heloise előtt mentünk, addig Alice és Esme a háta mögött. Amint kiértünk a házból, a felénk közeledő alak felé fordultunk, s négy oldalról körbe vettük „Ann”-t, mintha így akarnánk védelmezni. A látszatot, azért mégis csak fenn kellett tartanunk.

- Szóval te lennél a híres Bella? – lépett elő a sötét erdőből.

- És te lennél az a híres rohadék? – vettem gúnyosra hangom.

Egyszerűen annyira nehezemre esett, hogy ne támadjak rá azonnal, hogy inkább szavaimba gyűjtöttem haragomat.

Elvigyorodott.

- Nyugi. Nem harcolni jöttem. – emelte fel kezeit.

- Gondolod, hagyjuk, hogy el vidd Ann-t? – morgott Rose.

- Még szép. – vonta meg vállát. – Hiszen, ha nem hagyjátok, akkor mégis honnan fogjátok tudni, hogy hol rejtőzködnek a fiaim? – mosolyodott el győztesen.

- Rohadék. – sziszegtem.

- Köszönöm a bókot. – hajolt meg önelégülten.

Erre mindahány itt voltunk, felmorogtunk.

- Adjátok szépen át Ann, és akkor nem bántalak titeket.

- Chhh. Gondolod te ártani tudsz négyünknek? – vonta fel szemöldökét Alice.

- Ne akard meg tudni tündérke. – billentette oldalra fejét.

Egész testemmel megfeszültem idegességem miatt, de ugyanakkor próbáltam magam türtőztetni, hiszen a tervre kell koncentrálnom. Nem hagyhatom, hogy a személyes érzéseim az utunkba álljanak. Egy pillanat leforgása alatt támadóállásba helyezkedtünk, majd Rose és én támadásba lendültünk. Gyorsak voltunk, fajtánkhoz híven.

Egy hatalmas lendületet véve a levegőbe emelkedtem, így míg én a levegőből mértem rá erőmet, addig Rose a földről. Ám mielőtt még eltalálhattuk volna, eltűnt szemeink elől. Értetlen kifejezéssel landoltam a puha földön, s azonnal Alice-ék irányába fordultam. Láttam, hogy Stev villámléptekkel feléjük tart, s egy lágy kézmozdulattal a levegőt irányítva elsöpörte Alice-t és Esme-t Heloise közeléből. Rose és én tétovázás nélkül ismételten támadásba lendültünk, de már túl késő volt, ugyanis Stev karjai közé kapta „Ann”-t, majd felénk is suhintott egyet. A hirtelen jött csapástól több métert repültünk, majd néhány fát átszakítva a mocsokban landoltunk.

- Megadtam az esélyt a békére, de ti ellenálltatok. Ne engem hibáztassatok – mondta nyugodtan, miközben „Ann” úgy tett, mintha ki akarna szabadulni vaskarjai közül.

- Engedj el – üvöltötte képébe.

Hihetetlenül jól játszotta szerepét.

- Nyugodj meg – mosolyodott el, majd futásnak eredt, de annyira gyors volt – olyan mint Edward -, hogy nem tudtuk utolérni, és persze nem is állt szándékunkban, de azért a látszatot fent kellett tartanunk.

Aggódva néztem hűlt helyét Heloise-nak, de tudtam, úgysem eshet semmi baja. Kezeimet ökölbe szorítottam, s testem vadul remegni kezdett, majd megéreztem magamon három kezet, akik úgy szintén idegesek voltak, de próbáltak nyugtatni.

- Minden rendben lesz vele – ölelt át oldalról Esme.

- Hamarosan utánuk megyünk… - kezdte Alice, aki erősen szorította egyik kezemet.

- És kinyírjuk a dögöket – fejezte be Alice mondatát Rose, aki pedig a másik kezemet szorította.

Még percekig álltunk így négyen, s kémleltük az erdőt, mikor visszatértek mind a fiúk, mind a falka tagjai.

- B terv – hangoztatta Jasper.

Mindnyájan bólintottunk, s bementünk a házba megbeszélni a továbbiakat.