Dawn - Virradat 2: Full Moon - Telihold - tizennegyedik fejezet

14. Sajgó szívek

Miután másodszor lépésről-lépésre átbeszéltük a tervet, Stev után eredtünk, de néhányan itt maradtak vigyázni szeretteinkre. Eddig Renesmee apámnál volt, úgyhogy most elment hozzájuk Esme és Carlisle is. Ők vigyáztak az én családomra. A farkasok közül pedig 5-en maradtak itt és folyamatosan járőröznek.

Ann illatát követve, sikeresen felleltük búvóhelyüket. Egy eléggé lepukkant ház volt, távol Forks-tól a hegyekben. Ann illata egyenesen a házból jött, szinte már tapintani lehetett.

- Nyugodj meg Paul – szólalt meg higgadtan Edward, és az említett felé sandított, aki csak morgással válaszolt. – Tudom. Mindnyájan azért vagyunk itt, hogy bosszút álljunk, de le kell hűtened magad – a szürke farkas egy ideig meredten bámult szerelmemre, majd miután Jake és Sam is rámorogtak, nyugodtabb lett, ha csak egy leheletnyit is.

Néhány órával ezelőtt:

- Miért B terv? Miért nem nyírtátok ki azonnal azt a rohadékot? – üvöltött Paul.

- Nyugodj meg – mondta normális hangon Jake.

- Mi az, hogy nyugodjak meg? Hiszen amiatt a vérszopó miatt halt meg Ann! Hogy a faszba lehettek ilyen nyugodtak? Jake… Az egyik legjobb barátod volt és azok a dögök miatt öngyilkos lett! – forrt a dühtől.

- Elég legyen – üvöltött vissza Jake az alfa hangján, mire Paul azonnal befogta. – Én is tudom. Hidd el, tudom – a végén már csak suttogott, s eltorzult arca a fájdalomtól. – De Paul… Nem volt más választásunk. Ha nem engedtük volna el őket, akkor lehet, hogy soha nem bukkanunk a másik négy nyomára.

- De legalább a főbűnössel végeztünk volna.

- Az meg lehet, de Ann lelke nem lépett volna tovább, és Heloise továbbra is Ann testében lenne. Tényleg ezt akarod? Mert tudom, hogy te sem bírod azt, hogy itt jár közöttünk Ann teste, de mégsem ő van benne.

Jake szavai megtették a hatását, és Paul szomorúan lehajtotta fejét, majd várt, hogy átvegyük a tervet.

Most:

Nagyon meglepő volt látni és hallani, hogy néhány órával ezelőtt Paul annyira kiakadt. Természetesen megértem az érzéseit, hiszen nekem is nagyon fájt, hogy el kellett engednünk. De muszáj volt tiszta fejjel gondolkodnunk.

Én sem bírom tovább, hogy folyamatosan látom Ann testét. Így egyáltalán nem vagyok képes elfogadni, hogy meghalt, s mindig úgy érzem még mindig él. És tudom, ha ismételten elveszítem, - akkor már véglegesen – soha többet nem láthatom. És ez az, amitől annyira félek, mióta Ann meghalt, és Heloise beleköltözött a testébe. Ezt nem mertem elmondani se Edward-nak, se senkinek. Ez az én kis önző titkom, amiről nem akarom, hogy bárki is tudomást szerezzen - egyedül csak az Istennő tud róla, sajnos ő még az én fejemben is tud olvasni. - Tudom, hogy ő nem az a lány, akivel gyerekkoromban együtt nevetgéltünk, együtt tanultunk meg biciklizni, és együtt bújtunk el az ágy alá, ha csínytalanságot követtünk el. Tudom, hogy nem ő az, hanem csak egy hasonmás. De akkor is… Nem akarom, hogy végérvényesen itt hagyjon, de azt sem akarom, hogy a lelke bolyongjon csak azért, mert én önző módon meg akarom tartani magamnak. Ezért is hagytam, hogy Stev elvigye magával Heloise-t. Igaz nagy erőfeszítésembe került, de ha ez az ára, akkor hát legyen. Nem törődöm saját magammal, csakis a legjobb barátnőmmel.

Paul teljességgel ugyan azt érezte, mint én, csakis annyi különbséggel, hogy ő szerelmes volt Ann-be, legalábbis addig, míg a valódi volt közöttünk. Furcsa… Hiszen nem is ismerték egymást, és mégis. Tudom, hogy Ann-nek is nagyon bejött, de elnyomta magában, mert félt, hogy emiatt veszélybe sodorja Paul-t. Mióta Paul kihozta az élettelen, és kéken világító testet a jeges vízből, azóta kerüli a lányt. A kórházban egyszer sem ment be Heloise-hoz, s mikor a Cullen villába vittük, ott sem ment sosem a közelébe. Túlságosan is szerelmes volt ahhoz, hogy utána el tudja viselni Heloise jelenlétét.